Bulii...

2009.04.30. 18:12 | gabriellaa | Szólj hozzá!

 

Buli…

Kb. 10 perc múlva már ott is voltunk a Dance Club előtt. Bevágtuk magunkat a tömeg között majd kerestünk egy üres asztalt és leültünk. Kértünk innivalót, majd felálltunk táncolni. Épp a kedvenc számunk ment így nagyon jól elvoltunk.
Épp az asztalnál ültünk és beszélgettünk amikor láttam, hogy bejön Máté egy csajjal és Tomi egy CSAJJAL… Áááááá nem ezt nem hiszem el… Na jó ennyit a jókedvemnek!
Szerencsére nem jöttek oda, mert megtéptem volna a csajt. De miket is beszélek hisz nekem semmi közöm Tomihoz még csak egyszer beszéltem vele… de akkor is. Na jó mindegy ezt elkell felejteni!! Épp felakartam állni, hogy táncoljak amikor odajött egy fiú, hogy nem-e táncolnék vele. Hát nem volt más választásom igent mondtam és pechemre épp egy lassú szám következett. Tánc közben észre vettem, hogy Tomi engem figyel, persze én is őt és néha még a szemébe is néztem de aztán elkaptam picit a tekintetem.
Mikor vége lett a számnak a fiú akivel táncoltam vagyis Ákos (évfolyamtárs) megakart csókolni, de eltoltam magamtól. Tudtam, hogy Tomi néz és jó alkalom lett volna picit féltékennyé tenni (basszus de hülye vagyok hisz ő nem is érez irántam semmit csak annyi vagyok neki, hogy a legjobb barátja húga és kész) de valahogy még sem ment. Megköszöntem a táncot és visszamentem az asztalhoz. Szóltam Lindának, hogy picit kimegyek a levegőre. Egy picit ültem egyedül, de aztán hallottam, hogy valaki kijön és megáll mellettem.
- Jól vagy? – kérdezte az ismerős hang, Tomi hangja.
- Igen. – válaszoltam halkan.
- Biztos?
- Igen biztos.
- Értem. Csak gondoltam, rosszul érzed magad, hogy olyan gyorsan kijöttél.
- Ja nem csak picit kijöttem a friss levegőre és azt hiszem nemsokára megyek is haza.
- Miért sietsz annyira? – állt elém, hogy a szemembe nézhessen.
- Hát már fáradt vagyok. – mi a franc baja van nincs jobb dolga mint, hogy engem faggasson a barátnője biztosan várja!!
- Ó ne menj még csak most jön a java és amúgy sem táncoltál velem. – mosolygott. ÁÁ olyan édes..
- Hát nem. De téged nem vár a barátnőd? – húztam fel a szemöldököm.
- Ja, hogy Anett? Ő nem a barátnőm. – mosolygott. De ciki…
- Értem. – próbáltam egyhangúan mondani, hogy ne érződjön mennyire boldog vagyok ettől a választól.
- Oké. – mosolygott továbbra is. Nem hiszem el direkt csinálja, hogy levegyen a lábamról? Habár ez már megtörtént…
- Na táncolunk? – nézett rám boci szemekkel. Óh de édi.
- Jaja. – mosolyogtam majd megfogtam a kezét és úgy mentünk be táncolni.
Most is egy lassú szám ment, de ennek most örültem.
- Csini vagy. – súgta a fülembe majd a kezét a derekamról egyre csúsztatta lefele.
- Te bolond vagy. – súgtam én is a fülébe majd elnevettem magam.
Szorosan egymáshoz simulva táncoltunk és közben mélyen egymás szemébe néztünk. Teljesen megfeledkeztem a külvilágról csak én és ő voltunk és úgy éreztem sosem lesz vége ezeknek a csodálatos perceknek. De sajnos tévedtem. A számnak vége lett és vele együtt a táncunknak is.
- Köszi a táncot. – mosolygott.
- Én is köszönöm. – mosolyogtam vissza.
- Megyek az asztalhoz jössz?
- Persze.
- Az asztalnál nem volt senki. – basszus itt hagytak a csajok kinyírom..áááá…
Jött egy sms-em.
„Szió csajszi! Bocsi, hogy leléptünk, de elég későre jár az idő és na tudod (szülők) egyébként azért nem szóltunk, mert nagyon összevoltatok melegedve Tomival és hát nem akartunk zavarni. Remélem nem haragszol ránk. További jó szórakozást és mindent bele. Puxi: Alíz”
-
Na ki az? – jött közelebb Tomi.
- Alíz. Csak szólt, hogy leléptek, mert késő. Mennyi?? 3 óra? Basszus nekem is mennem kell. Kinyírnak otthon.
- Nyugi nem. Elkísérlek rendben?
- Okés. – mosolyogtam. Jaj de rendes amúgy sem mertem volna egyedül hazamenni.
Hazafele egy darabig csendben lépkedtünk egymás mellett, aztán nem tudom mi történt, de elkezdett rázni a hideg, pedig nem is fáztam csak rázott a hideg.
- Basszus te fázol? – nézett rám komolyan.
- Énn neemm.
- Dehogynem. – mondta mosolyogva majd szorosan megölelt és úgy mentünk tovább. Áhhh de jóó illata vaaan…. Tánc közbe nem is vettem észre.. Áhh imádom ezt a parfümöt xD
- Jhaj köszi mindent. – mondtam mosolyogva mikor elértünk a kapuhoz.
- Nincs mit. – mosolygott majd nyomott egy puszit a homlokamra. Én is adtam neki két puszit majd bementem. Levettem a ruháimat és lefeküdtem. Még ahoz sem volt erőm, hogy letusoljak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gabriellaa.blog.hu/api/trackback/id/tr711096073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása