Május 17.
- Megtudhatnám, hol voltál olyan sokáig? És ki engedett el? – vont kérdőre apa a reggelinél.
- Buliba. Már mondtam.
- És ki engedett el?
- Senki – hajtottam le a fejem.
- Áh, apa ne hülyéskedj már, nem kicsi, hogy ne tudjon vigyázni magára és amúgyis velem volt. – mondta Máté.
Ránéztem egy *nagyonköszi* pillantással és folytattam a kajálást.
- Na jó ez igaz. Csak olyan furcsa, hogy az egyetlen pici lányom már nem is pici. – nevetett apa.
Én nem szóltam semmit csak kajáltam. Majd amikor mindenki végzett segítettem anyának elpakolni az asztalt.
- Figyelj, szeretnék beszélni veled. – mondta anya.
- Miről?
- Hát apád egy külföldi konferenciára kell utazzon és felajánlották, hogy én is mehetnék vele. Egy hétről lenne szó. Mit szólsz? – nézett rám aggódva.
- Hát ez szupet. Úgysem voltatok már évek óta együtt kettesben. És a konferencia mellett lesz alkalmatok pihenni is. – mosolyogtam. – Ja és egy kikötésem van.
- És mi az?
- Hoznod kell nekem valami jó ruhát. – vigyorogtam.
- Azthiszem ez megoldható. Örülök, hogy ilyen okos és megértő lányom van. – mondta anya majd megölelt. – Annyira szeretlek.
- Én is anya!
Megpuszilgatott, majd felment, hogy összepakoljon. Már este indulnak is.
Később…
- Aztán nem felforgatni a házat. – mondta apa. – Nagyobb bulikról szó sem lehet! Csak abban az esetben megengedett ha a legjobb barátnők és a legjobb haverok jönnek át. Senki más. Megvan értve? – hagyogatott apa.
- Igen. Megértettük. – válaszoltuk egyszerre Mátéval.
- Hagytam pénzt a fiókban, vegyetek kaját, meg még ha valamire szükségetek van. – mondta anya majd adott két puszit és beült a taxiba. Még integettünk aztán Máté átkarolta a nyakam én meg a derekát és így mentünk be a házba.
- Wháá miénk a ház!! – mondtam boldogan.
- Semmi buli! – mondta szigorúan.
- Jaj ne máár apucii 2 – mondtam röhögve.
- Na jó csak a legjobb barátnők. – vigyorgott.
- Oké.
Kihasználtam az alkalmat és felhívtam Alízt.
} Szióka. – szólt a telefonba.
} Helló. Na mit csinálsz este?
} Semmit unom magam itthon.
} Na unalom lefújva egy hétig ketten vagyunk Mátéval szóval nyugodtan ittaludhatsz.
} Wáá ez király! Megyek is. Hívd Lindát.
} Hívom. Na puszi.
Letettem és már tárcsáztam is Linda számát.
} Szia csajszi. Mizus?
} Hát van kedved nálam aludni?
} És anyudék?
} Egy hétig Németországban vannak.
} Király! 20 perc és ott vagyok. – mondta boldogan és kinyomta a telefont.
Na jó ezeket elintéztem már csak vásárolni kéne.
- Máté megyek az üzletbe. Kell neked valami?
- Persze. Egy rács sör. – mondta röhögve.
- Te hülye vagy. Majd belerakom egy táskába és elhozom a hátamon. Jó lesz?
- Szuper. – mosolygott. – Na jó megyek én is veled.
- Rendben.
Elmentünk az üzletbe és bevásároltunk. Vettünk egy rakás finomságot (csokit, chipset, popcorn-t stb.) és üdítőt na és persze sőrt.
- Végre hazaértünk! Azt hidtem már haza sem érek. – mondtam miközben belehuppantam a fotelbe és bekapcsoltam a tv-t.
Valaki csöngetett.
Mikor kinyitottam az ajtót egy mosolygós Tomival találtam szembe magam aki épp köszönt:
- Szia.
- Helló.
- Na milyen a szülő mentes élet?
- Király. – mosolyogtam. – Máté a szobályában van.
- Oks.
- Lehívjam?
- Felmegyek.
- Oks.
Na ez volt a nagy beszélgetés. Alig ültem le ismét szólt a csengő.
- Sziaaaa. – ujjongtak a lányok ahogy kinyitottam az ajtót.
- Helló. Gyertek be.
- Ugye hárman leszünk? – kérdezte Linda.
- Ja plusz a tesómékkal. – vigyorogtam.-
- Szuper. – húzta el a száját Linda.
- Ne már én bírom őket. – mondta Alíz akinek köztudottan tetszik a bátyám csak erről épp ő nem tud (mármint Máté)
- Áh nem lesz gond. – mosolyogtam. – Na megnézünk valami dvd-t?
- Deee. – jött az egyértelmű válasz.
- De mit?
Végül egy Olsen – ikres film mellett döntöttünk és meg is néztük. Épp vége lett amikor leereszkedett a két srác.
- Na akkor nézünk horrort? – kérdezte Máté
Na jó ettől tartottam.
- Muszály? – kérdeztem.
- Igen.
- Nézzünk. – modta Alíz és biztosan arra gondolt, hogy „de jó, majd hozzábújok”.
Szóval néztünk horrort. A címét nem tudom, nem is érdekelt. Tökre félelmetes volt. Persze én Tomi mellett voltam és a félelmetes részeknél mindig a mellkasába fúrtam a fejem ő meg olyankor mindig magához húzott. Végül már mindig a mellkasán volt a fejem úgy „néztem” a filmet. A végén azt hiszem bealudtam, mert nemtudom mi történt.
Május 18.
Reggel a szobámban ébredtem… Mellettem Tomival!!!!
Annyira édesen aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni, így próbáltam lassan kibújni az ágyból, de nem sikerült.
- Hová sietsz? – nézett rám álmos szemekkel.
- Hát csak felkelek. – mosolyogtam.
- Minek? – vigyorgott majd elkapott és lenyomott maga alá. – Itt akarsz hagyni?
- Hát… nem – akartam mondani és azért csak akartam, mert megcsókolt!!! MEGCSÓKOLT! És bár neki nem mondtam, de ez volt életem első csókja. És mitagadás nagyon tetszett!!
Még egy darabig elvoltunk, aztán fölkeltünk és lementünk a enni.
Már mindenki lent volt.
- Azthidtem már le sem jössztök. – mondta Máté és gonoszul mosolygott a többiekkel együtt.
- Hát itt vagyunk. – válaszoltam és leültem enni.
Kajálás után elpakoltuk az asztalt és leültünk, megdumálni az aznapi programot.
- Megtudhatnám, hol voltál olyan sokáig? És ki engedett el? – vont kérdőre apa a reggelinél.
- Buliba. Már mondtam.
- És ki engedett el?
- Senki – hajtottam le a fejem.
- Áh, apa ne hülyéskedj már, nem kicsi, hogy ne tudjon vigyázni magára és amúgyis velem volt. – mondta Máté.
Ránéztem egy *nagyonköszi* pillantással és folytattam a kajálást.
- Na jó ez igaz. Csak olyan furcsa, hogy az egyetlen pici lányom már nem is pici. – nevetett apa.
Én nem szóltam semmit csak kajáltam. Majd amikor mindenki végzett segítettem anyának elpakolni az asztalt.
- Figyelj, szeretnék beszélni veled. – mondta anya.
- Miről?
- Hát apád egy külföldi konferenciára kell utazzon és felajánlották, hogy én is mehetnék vele. Egy hétről lenne szó. Mit szólsz? – nézett rám aggódva.
- Hát ez szupet. Úgysem voltatok már évek óta együtt kettesben. És a konferencia mellett lesz alkalmatok pihenni is. – mosolyogtam. – Ja és egy kikötésem van.
- És mi az?
- Hoznod kell nekem valami jó ruhát. – vigyorogtam.
- Azthiszem ez megoldható. Örülök, hogy ilyen okos és megértő lányom van. – mondta anya majd megölelt. – Annyira szeretlek.
- Én is anya!
Megpuszilgatott, majd felment, hogy összepakoljon. Már este indulnak is.
Később…
- Aztán nem felforgatni a házat. – mondta apa. – Nagyobb bulikról szó sem lehet! Csak abban az esetben megengedett ha a legjobb barátnők és a legjobb haverok jönnek át. Senki más. Megvan értve? – hagyogatott apa.
- Igen. Megértettük. – válaszoltuk egyszerre Mátéval.
- Hagytam pénzt a fiókban, vegyetek kaját, meg még ha valamire szükségetek van. – mondta anya majd adott két puszit és beült a taxiba. Még integettünk aztán Máté átkarolta a nyakam én meg a derekát és így mentünk be a házba.
- Wháá miénk a ház!! – mondtam boldogan.
- Semmi buli! – mondta szigorúan.
- Jaj ne máár apucii 2 – mondtam röhögve.
- Na jó csak a legjobb barátnők. – vigyorgott.
- Oké.
Kihasználtam az alkalmat és felhívtam Alízt.
} Szióka. – szólt a telefonba.
} Helló. Na mit csinálsz este?
} Semmit unom magam itthon.
} Na unalom lefújva egy hétig ketten vagyunk Mátéval szóval nyugodtan ittaludhatsz.
} Wáá ez király! Megyek is. Hívd Lindát.
} Hívom. Na puszi.
Letettem és már tárcsáztam is Linda számát.
} Szia csajszi. Mizus?
} Hát van kedved nálam aludni?
} És anyudék?
} Egy hétig Németországban vannak.
} Király! 20 perc és ott vagyok. – mondta boldogan és kinyomta a telefont.
Na jó ezeket elintéztem már csak vásárolni kéne.
- Máté megyek az üzletbe. Kell neked valami?
- Persze. Egy rács sör. – mondta röhögve.
- Te hülye vagy. Majd belerakom egy táskába és elhozom a hátamon. Jó lesz?
- Szuper. – mosolygott. – Na jó megyek én is veled.
- Rendben.
Elmentünk az üzletbe és bevásároltunk. Vettünk egy rakás finomságot (csokit, chipset, popcorn-t stb.) és üdítőt na és persze sőrt.
- Végre hazaértünk! Azt hidtem már haza sem érek. – mondtam miközben belehuppantam a fotelbe és bekapcsoltam a tv-t.
Valaki csöngetett.
Mikor kinyitottam az ajtót egy mosolygós Tomival találtam szembe magam aki épp köszönt:
- Szia.
- Helló.
- Na milyen a szülő mentes élet?
- Király. – mosolyogtam. – Máté a szobályában van.
- Oks.
- Lehívjam?
- Felmegyek.
- Oks.
Na ez volt a nagy beszélgetés. Alig ültem le ismét szólt a csengő.
- Sziaaaa. – ujjongtak a lányok ahogy kinyitottam az ajtót.
- Helló. Gyertek be.
- Ugye hárman leszünk? – kérdezte Linda.
- Ja plusz a tesómékkal. – vigyorogtam.-
- Szuper. – húzta el a száját Linda.
- Ne már én bírom őket. – mondta Alíz akinek köztudottan tetszik a bátyám csak erről épp ő nem tud (mármint Máté)
- Áh nem lesz gond. – mosolyogtam. – Na megnézünk valami dvd-t?
- Deee. – jött az egyértelmű válasz.
- De mit?
Végül egy Olsen – ikres film mellett döntöttünk és meg is néztük. Épp vége lett amikor leereszkedett a két srác.
- Na akkor nézünk horrort? – kérdezte Máté
Na jó ettől tartottam.
- Muszály? – kérdeztem.
- Igen.
- Nézzünk. – modta Alíz és biztosan arra gondolt, hogy „de jó, majd hozzábújok”.
Szóval néztünk horrort. A címét nem tudom, nem is érdekelt. Tökre félelmetes volt. Persze én Tomi mellett voltam és a félelmetes részeknél mindig a mellkasába fúrtam a fejem ő meg olyankor mindig magához húzott. Végül már mindig a mellkasán volt a fejem úgy „néztem” a filmet. A végén azt hiszem bealudtam, mert nemtudom mi történt.
Május 18.
Reggel a szobámban ébredtem… Mellettem Tomival!!!!
Annyira édesen aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni, így próbáltam lassan kibújni az ágyból, de nem sikerült.
- Hová sietsz? – nézett rám álmos szemekkel.
- Hát csak felkelek. – mosolyogtam.
- Minek? – vigyorgott majd elkapott és lenyomott maga alá. – Itt akarsz hagyni?
- Hát… nem – akartam mondani és azért csak akartam, mert megcsókolt!!! MEGCSÓKOLT! És bár neki nem mondtam, de ez volt életem első csókja. És mitagadás nagyon tetszett!!
Még egy darabig elvoltunk, aztán fölkeltünk és lementünk a enni.
Már mindenki lent volt.
- Azthidtem már le sem jössztök. – mondta Máté és gonoszul mosolygott a többiekkel együtt.
- Hát itt vagyunk. – válaszoltam és leültem enni.
Kajálás után elpakoltuk az asztalt és leültünk, megdumálni az aznapi programot.
